A Ju Jitsu története

„A Ju Jitsu szó szerint 'lágy módszer'-t, 'lágy művészet'-t jelent. A lágy megnevezés a kitérő, elvezető filozófiára utal. E két írásjellel írják japánul. Kiejtése 'dzsudzsicu'. Írják ju-jitsu, ju jutsu, jiu-jitsu, dzsiudzsicu formában is. Technikai gyűjtemény, amely a több száz éve távol keleten, elsősorban Japánban kialakult önvédelmi és támadó fogásokból áll. A szamurájok, harcosok technikáit, de a pusztakezes védekezésre kényszerült földművesek által használt technikákat is tartalmazza.”

[Idézet a Magyar Ju Jitsu Szövetség honlapjáról]

A Kék Farkas Ju Jitsu Klub

A Kék Farkas Ju Jitsu Klub 1999 nyarán alakult, az edzések a Budapest, Madarász Viktor utcai óvoda tornatermében indultak 1999 szeptemberében Tóth Csaba Ju Jitsu mester vezetésével.

Az edzések három csoportban folytak: ovis, gyermek és felnőtt korosztályokban hetente háromszor.Az edzéseken rengeteg érdeklődő fordult meg négy éves kortól egészen a senior kategóriáig: lányok és fiúk, nők és férfiak vegyesen. Tóth Csaba mester szakértő oktatásával a tanítványok (jitsukák) szépen fejlődtek, ügyesedtek, majd több bemutatón, és az élet számos területén bizonyították az itt szerzett tudás hasznosságát, sikerét. A versenyezni vágyók a különböző harcművészeti stílusok által rendezett versenyeken próbálhatták ki tudásukat, és szép eredményeket értek el. 

A Kék Farkas Ju Jitsu Sportegyesület

A Kék Farkas Ju Jitsu Klub 2010-ben megújult és 13 fő alapító taggal sportegyesületté alakult.

A sportegyesület jelenlegi  elnöke Tóth Csaba, elnökhelyettese Szalai Henrik, titkára Szentpáli Rafael.

Az edzések Budapesten, a XV. kerületi Pestújhelyi Közösségi Házban, a 1158 Budapest, Szűcs István utca 45. szám alatt kedden, csütörtökön és pénteken 18.00 és 20.00 óra között látogathatók. 10 éves kortól várjuk a jelentkezőket.

A foglakozásokon az érdeklődők megismerkedhetnek a harcművészettel, az önvédelem alapjaival, a ju jitsu hatásos technikáival, mozgásanyagának szépségével. 

Mesterünk Tóth Csaba önéletrajza

1962-ben születtem Nyíregyházán. 1973-ban kezdtem a BHSE-ben versenyszerűen judózni Tirala Tibor judo mesternél. 5 év után bekerültem az utánpótlás keretbe. A legjobbakkal edzhettem, ami nagyon hasznos volt: megtanultam jól a dobásokat, a földharc-technikákat. Úgy éreztem valami mégis hiányzik, hiszen nem tanultunk ütéseket, rúgásokat, elvezetéseket, ezért 1980-ban kipróbáltam a shotokan karatét a IX. kerületi Tüzér utcai dojoban. Egy év után már hiányoztak a dobások, és a földharc. 1982-ben az V. kerületi Belvárosi Ifjúsági Házban találkoztam Szépvölgyi Gézával, aki „ju jitsu” edzéseket tartott. 1984-ben Tirala Tibi bácsi felhívta a figyelmemet Kelemen István Ju Jitsu klubjára, ezért felkerestem, hogy szeretnék a tanítványa lenni. Így jutottam el a Madách utcai Központi Dojoba, amelynek a hangulata egyből megfogott. Kelemen István tudása és a Ju Jitsu általi elkötelezettsége nagy hatással volt rám. Közben 1984-ben Tirala Tibi bácsi segítségével nyitottam az Álmos vezér téri általános iskolában egy saját dojo-t. Később Kelemen István vezetése mellett Gál István barátommal a Központi Dojo instruktora lettem. Heti öt-hat nap telt el tanulással és oktatással. A Budapestre látogató vidéki mesterek okítása is a mi feladatunk volt. Alapító tagja vagyok a Magyar Ju Jitsu Szövetségnek, mely 1985-ben alakult. 1999-ben Egyed Évával létre hoztuk a Kék Farkas Ju Jitsu klubot, mely 2010-ben sportegyesületté vált. 2004-ben a Semmelweis Egyetem Testnevelési és Sporttudományi Karán (TF) sportedzői képesítést szereztem Ju Jitsu sportágban. Büszke vagyok arra, hogy az elmúlt közel 30 évben részt vehettem a magyarországi ju jitsu fejlődésében, megerősödésében, és tagja lehetek a Kelemen Ryu-nak.

Végezetül álljon itt egy idézet Theodore Roosevelt-től:

"Nem a kritikus számít, nem az az ember, aki rámutat, hogy az erős ember hogyan botlott meg, vagy hogy a cselekvő hogyan tehette volna jobban a dolgát. Annak az embernek jár ki az elismerés, aki valóban ott volt az arénában; akinek az arcát por és izzadtság borítja; aki derekasan iparkodik, aki téved és újra meg újra hibázik; aki ismeri a nagy lelkesedést, a nagy odaadást, és a jó cél érdekében nem kíméli magát; aki a legjobb esetben a végén megismeri az önmegvalósítás diadalát; és aki a legrosszabb esetben, ha kudarcot vall, legalább úgy vall kudarcot, hogy közben merész volt és a helye soha nem azok között a hideg és félénk lelkek között lesz, akik nem ismerik meg sem a győzelmet, sem a bukást."